Kedves levélíró kért segítséget:
sós szappant szeretne készíteni egy családtag pikkelysömörös tüneteinek enyhítésére és az iszapos szappan készítésének módja is érdekli.
A sót előszeretettel használjuk a szappankészítéshez, mert „sokat tud”, számos előnyös tulajdonsággal bírnak a sós szappanok, illetve sószappanok.
Vegyük számba a sós szappan készítésének lehetőségeit!
Sómennyiség | Melyik fázisban adjuk hozzá? | Mikor alkalmazzuk? |
kevés (néhány gramm) |
lúgoldásnál | amikor a keménységet akarjuk fokozni nagyobb mennyiség hozzáadása nélkül |
közepes mennyiség (30-70%) |
pudingosodáskor | amikor hámlasztó hatást szeretnénk elérni (fizikai hatás) |
nagy mennyiség (75-100%) | pudingosodáskor | amikor bőrbetegség tüneteit akarjuk enyhíteni |
Sós szappan alkalmazásakor ezekkel is számolj!
1. a só gátolja a habzást, ezért alkalmazz nagyobb mennyiségű kókuszvajat, vagy tégy a masszába ricinusolajat is!
2. sómennyiségtől függően a sós szappan törékennyé válhat, ha tömbbe öntöd, nehéz lesz szeletelni (nem vágható lesz, inkább törhető 🙂 )
3. a fentiek miatt ajánlatosabb muffin formába kanalazni a friss masszát
4. a töményebb sós szappanokat szokás sütőben „érlelni” 1-2 órán át, ez felgyorsítja a szappanosodást (a CPOP-ról bővebben)
5. ajánlatos a megszokott 5%-nál magasabb zsírfelesleget alkalmazni
A fentiek miatt a só(s) szappanok elkészítését gyakorlott, haladó szappankészítőknek ajánlom.
Nem kell mumusként tekinteni rá, de mindenképp kell hozzá tapasztalat 🙂
Iszapszappan, vagy iszapporos szappan
A gyógyiszapok szappanos alkalmazását érdemes kipróbálni, ha bőrproblémára keresünk megoldást.
Kezdő szappankészítőknek azt ajánlom, hogy az iszapport próbálják ki először.
Akár port, akár friss iszapot használunk, mindkét összetevőt pudingosodáskor adjuk a masszához.
A mennyiség elsősorban ízlés és az ideális arány tapasztalás kérdése, de semmiképp nem ajánlott túlzásokba esni.
A friss iszapból max. néhány evőkanállal alkalmazzunk, hiszen ennek folyadéktartalma is van.
Sziasztok! Elkészítettem a sós szappant, sajnos folyékony krémszappan lett belőle. Valószínű ott követtem el a hibát, hogy a holt tengeri sógranulátumokat felöntöttem cca 1 – 1,3 dcl vízzel és hagytam egy kicsit felolvadni. Ezt öntöttem hozzá a szappanosodó masszához, gondolván, hogy a só úgyis keményít. A massza tömege cca 1100g volt (800g zsírok, a többi NaOh és víz + 500g só cca 1-1,3 dcl vízben oldva). Vagyis ennyi vízzel több kerülhetett bele, mint a szappanszámláló mutatta. Legalábbis így gondolom….Három napja készítettem, még mindig folyik. Nem sok esélyt adok a keményedésnek:-(
Az illata csodás, ha megtörlöm vele a kezem, selymes, puha. Tusfürdőnek remek lesz:-)
Szia Mária, köszönöm a tapasztalatod megosztását! Ez tényleg nem valószínű, hogy szilárd szappan lesz, a folyadékmennyiséged így 50% feletti lett. Amikor valamilyen zöldség vagy gyümölcsvelőt, pürét használunk, akkor is érdemes figyelembe venni annak a folyadéktartalmát, és 1. kinyomkodni, 2. alacsonyra venni a folyadékarányt a lúgoldáshoz. Azt írod, granulátum volt, gondolom, így jött ki a lépés 🙂 Apropó, szemcseméret: van, aki a finom sót durvának érzi, nem bírja a bőre, és van, aki kimondottan a durva szemcsés formát kéri. Viszont a granulátum – azért az más, igaz? 🙂 Ha mindez szemcsés só és a masszába oldás nélkül teszed, akkor nem lett volna semmi gond – viszont így sincs, mert nagyon okosan a jó oldalát nézed! 🙂 Az összetétele rendben van, az illata jó, lehet használni. Ha tusfürdőként nem szárítja a bőröd és szeretnéd kicsit sűríteni, Xantánnal könnyen megteheted pl.
Nem pont ebben, de én is jó párszor mellélőttem már ezzel-azzal, és utána olyan jól bevésődik a tapasztalat, a helyes út 😀